Dobpergés, halk, várakozó moraj, ééés már keződik is. Pont ezen gondolkoztam, amikor leültem kényelmes görgősszékembe, finom ebédet követően, manapság minden elkezdődik. Legalábbis újrakezdődik. Megint munka, megint egyetem, megint hétköznapok. És most már lelkemnek ez a kis cybertérbe kihelyezett apró, most még elhanyagoható, később talán már fontos darabja is elkezdte világhódító útját a Lét ingoványos talaján. Hú, ez nagyon barokkos, a későbiekben mellőzöm. Tényleg, ezek az internet mindenki tudatában élő, létező, mégis megfoglatatlan világában fogant szellemi termékek a legtöbb embert igen rendesen bekebelezik. Ez ismerős téma, sokat foglalkoznak vele, nem is mennék bele. Csak előre szólok, nem biztos, hogy sűrű és szorgalmas blogoló leszek. Majd elválik. Mindenesetre ezt a mai napot a kezdés és újrakezdés szele fújja át. Sok ilyet akarok még. Ezerszer jobb, mint a búcsú. A búcsúban ugyan bennevan az újrakezdés reménye, de az ilyen napokban, mint a tegnapi vagy a mai, egy-egy remény válik valóra.
Sokan élnek álmok között. Én is elég gyakran. De azért jó érzés néha a racionalitás talaján maradva közelíteni az élethez. És amikor a remény megvalósul, megfoghatóvá válik, akkor az álom racionalitássá, létezővé, valóssá. És ez mindenképp bíztató és jó érzés.
Továbbra is a racionalitás talaján maradva indulok el innen, tekintve hogy órám lesz. És szeretnék beérni. Hát, sziasztok.
U.i.:Racionálisan én volnék, teljes valómban, mindennemű álomburok nélkül nélkül. Csak hogy mégis ottlegyek a rajtnál. Nem?
Hozzászólások