Senki egy pillanatig se értsen félre. Véletelnül sem szeretném fikázni azt az intézményt, ahol második éve tengetem hétköznapjaim (és egyre gyakrabban hétvégéim is...) diplomaszerzés céljából. Jól érzem magam a karon, a szakon (más kérdés, hogy nem tudom, mennyi esélyem lesz elhelyezkedni okleveles geográfusként, de mindenki abban erősítget, hogy a leendő szakirányomnak azért van jövője és keresnivalója, reméljük a legjobbakat...), és szerintem viszonylag színvonalas az oktatás is (még... ebbe a kérdésbe azért nem mennék bele, mert a BSc-rendszer, a tömegképzés, no és az a színvonal, ami már most is, de 2-3 éven belül tapasztalható lesz az egyetemeken, az a szintű leépítés, ami középiskolai szinten folyik, a szakképzés presztízsnövelése helyett a további teljes szétzúzása, az általános iskolákban az elbutulás, a gyerekhiány, és az ezekből következő sötét jövőképem külön bejegyzést, sőt inkább mostanában a politikai életben is inkább divatos "tanulmányt" (no comment...) érdemelne, legyen elég dióhéjban annyi: az új viszonyok új rendszert érdemelnének, reform itt is kell, de a kétszintű érettségirendszer is, és az új felsőoktatási rendszer is egy elkúrt, böszme reform. Egy szóval tudom és szoktam jellemezni: droidképzés. A világon mostanság mindenhol droidképzés folyik, körülbelül 20-30 fejes tartja a kezében az egész Földgolyóbis politikai, gazdasági, pénzügyi irányítását, ezt mind tudjuk. HIú, nevetséges ábránd, hogy nekünk itt, szavunk van. Persze emellett egy olyan ábránd, ami a társadalom működéséhez feltétlenül szükséges.Meg azt is tudom, hogy droidképzés mindig volt, és lesz is, de amilyen méreteket és pofátlan formát öltött az elmúlt 20 évben, az aggasztó, és számomra elfogadhatatlan. És bár felesleges, a végsőkig fogok harcolni ellene, tetteimmel, munkámmal, és paradox módon ezzel a rendszert építem tovább, de legalább a lelkiismeretem tiszta maradhat.)

Zárójel bezárva. Ez a bejegyzés nem az oktatási rendszerről szól,és nem a színvonalról (bár fentebbiek kikívánkoztak.) Azzal lokálisan meg vagyok elégedve ("globálisan" lásd fentebb. Sokkal inkább az infrastruktúra lenne a téma. Amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem a HVG szerint a Felsőoktatási rangsorban 49 egyetemből és főiskolából régi fényéből veszítve ugyan, de még mindig az előkelőnek mondható 10., a karokra lebontott sorban a TTK 160 "résztvevőből" a 32., (http://www.zmne.hu/rangsor/rangsor2006.htm) akkor nem értem, miért fordulnak elő ilyen apróságok, hogy nincs kréta a nagyelőadóban, vagy, mint ma reggel, hogy a gyakorlaton kedves csopvezünk egy széken ágaskodva csatolja a kivetítővásznat a böszmemagasságban lévő akasztóra, háromszor leesik közben, ötször próbál papírdarabokat begyűrni a projektor alá, hogy megfelelő magasságban legyen, mindeközben megjegyzi, Gyurcsány holmi interaktív táblákról beszélt az iskolákban...

Persze, ez egy sarkos, egyoldalú, és viszonylag rosszmájú vélemény, de érdemes benézni mögé. Az ösztöndíjaink, illetve az oktatói bérek láthatóan nem nőnek. A befizetett összegek viszont igen (példának okáért a kredit-újrafelvételi díj csak az ELTE 8 kara közül a TTK-n a legmagasabb, 6000 ft/kredit), a következő évtől kezdve jön a tandíj, és úgy egyébként a könyvek se lesznek olcsóbbak, csak a tankönyvtámogatás kevesebb, és mindezen, szintén divatszóval élve megszorítások mire elegendőek? Arra, hogy a vezetőség foylamatosan a TTK orrát kinntartsa a szarból. Hangzatos Intézményfejlesztési tervek készülnek, szép kilátások vannak, utópisztikus beszédek hangzanak el, de szeretnénk valamit a megvalósulásból is látni. Ha fogunk, megkövetem a felső vezetést, és elismerem, ez igen, ez munka volt, jó helyre ment a pénzünk. Ha nem, ugyanazzal a felesleges ellenállással és dühvel kérdezem, mint szüleim, lassan a saját befizetett adóforintjaim után siránkozva: Hová lettél, befizetett pénz?